Durvasággal a tudás ellen.

Vecsés SE - Dunaharaszti MTK 32 – 21 (14 – 7)

Az utolsó helyen szereplő Dunaharaszti MTK csapata utazott Vecsésre, hogy az első helyezett hazaiakkal mérjék össze erejüket. A fiatalok egy szoros második félidő után végül 27 –34-re kikaptak a bajnokságban jobban szereplő 4. Dunaharaszti junioroktól.

Álomkezdés. Talán így lehetne jellemezni a hazaiak játékát miután 8 – 0-val zárták az első 10 percet. A támadásokat olykor elsiették, de ezt az apró hibát a kiváló védekezéssel kiküszöbölték. A kapuban Róth Ádám felülmúlta eddigi jó formáját is, és elképesztő védéseket mutatott be. A vendégek sokszor dobták el magukat a „kemény” védekezést így próbálván átjátszani, így talán ez okból az első játékrész második felében már kissé felengedett a hazai védelem. Egy támadás alatt Tóth Dániel erős ütést kapott, s már csak a második félidőben állt vissza. Viszont öröm az ürömben, hogy így Hegedűs Zoltán több lehetőséget kapva elkezdte régi formáját nyújtani.

 A második játékrész viszonylag nyugodtan telt mind a két csapat kiengedett védekezésben így góldúsabb volt ez a félidő. A hazaiak technikai és fizikai fölénye egyértelmű volt nem csak a nézők, de az ellenfél játékosai és edzője számára is. Ennek ellenére a vendégcsapatnak sikerült konfrontálódással emlékezetessé tenni ezt a mérkőzést. Az utolsó pár másodpercre beállt középkorú haraszti játékos a félpályánál öklelte fel Hegedűst, amelyet Zoltán nem fogadott túl jó szívvel, így egy rövid szóváltás után a vendégek játékosa dulakodva indult el a sértett felé. A pályán azonnal bent volt a két kispad,  ki próbálta nyugtatni a kedélyeket, ki tovább szította a tűzet. S, bár végül nem történt semmi, a játékvezetők úgy ítélték, hogy említést tesznek az esetről a mérkőzés jegyzőkönyvben, amely akár eltiltást is vonhat maga után (Mind a két félről.). A kérdés tehát feltevődik: Egy csapat, amely tisztában van az ellenfele erőfölényével, miért folyamodik ilyen sportszerűtlen húzáshoz?

Ez talán örök kérdés marad a sportvilágában.