Egygóllal nyert a Dabas, amelyet, akár a bírók is lőhettek volna!

NBI/B férfi felnőtt -

Vecsési SE – Dabas VSE KC 20 - 21 (8 - 13)

NB1/B férfi junior –

Vecsési SE – Tatai AC 30 – 21 (16 – 12)

Egy harmatos első félidő után, kiváló hajrázás, tragikus végjáték, s egy bíró páros, akik képtelenek voltak felvenni a mérkőzés ritmusát. A juniorok úgy tűnik megtalálták formájukat, újabb szép győzelmet arattak.

A vecsési juniorok csapata úgy látszik, kezd beérni, egyre szebb és harcosabb játékot képesek a pályán produkálni, amelynek az eredménye is meg van, hiszen újabb 2 ponttal gazdagodott az együttes. Már az első félidőben jól teljesítettek a hazaiak, de a dabasi fiatalok nem adták könnyen magukat, így még behozható 4 gólos hátránnyal zárták játékrészt.

A Dabasnak azonban nem sikerült megújulnia, s az idő teltével a VSE egyre inkább távolodott ellenfelétől. Az egész hazai csapatot ki lehetne emelni, hisz mindenki hozzátette a magáét ehhez a meccshez is, de: Simon Olivér – bár kérdőjeles volt az idény kezdetén – egyre inkább képes betölteni azt az űrt, amelyet Gálli Krisztián játéka hagyott a junior együttesben. Nem csak az egyéni teljesítménye, de a csapatjátéka is megsüvegelendő.  S ez látszik is a vecsési csapaton, egyre inkább összeállnak.

Nagyon nehéz dió a felnőttek mérkőzésre. Elsősorban azt gondolom „köszönet” illeti a bíró párost, és a „kiváló” teljesítményükhöz asszisztáló versenybírót. S, még mielőtt bárki perrel fenyegetőzne becsületsértés és egyéb vádpontok kíséretében, legyen kedves tekintse meg a mérkőzés felvételét. Majd vonja le a konzekvenciát.

Ismét egy élvonalbeli csapat utazott Vecsésre, a dobogó harmadik helyét elfoglaló Dabas együttese. Egy igen erős csapatról van szó, nem titkolt céljuk, hogy egy osztállyal feljebb szeretnének lépni, s ezért tesznek is. A tavalyi idényben hazai pályán 14, vendégként 16 gólos különbséggel verte el a Vecsést a Dabas. De idén átalakult az NB1/B, sok a szoros mérkőzés. Volt is félnivalója a vendégeknek, hiszen a Tata szerencsés körülmények között tudott csak pontot menteni 2 fordulóval ez előtt Üllőn.

Ennek ellenére az első félidőben a Dabasiak magabiztos játékkal magukhoz ragadták a kezdeményezést, s folyamatosan növelték a különbséget. Daddi ismét kiválóan teljesített a kapuban, s talán ennek volt köszönhető, hogy, bár 5 gólos előnyre tett szert az ellenfél, még játékban maradt a Vecsés. (Már az első félidőben voltak megkérdőjelezhető és érdekes döntései a bíró párosnak.)

A második játékrészre úgy tűnt sikerült megújulnia a hazaiaknak, hatalmasat küzdött mind két együttes, de a Vecsés játékosai úgy döntöttek, hogy erről a mérkőzésről ponttal, vagy pontokkal fognak távozni, s ezt tudatosították ellenfelükben, Folyamatosan zárkóztak fel, s mikor egymás mellé ért a két csapat hosszú perceken keresztül a Dabas, csak egy gólos előnyéért küzdött, míg a VSE képtelen volt átvenni a vezetést. Az igen nagy iramot diktáló csapatokkal, már ekkor nem tudta tartani a ritmust a két játékvezető. majd, mikor átvehette volna, a vezetést a hazai együttes, egy leindítást követően Győrfi Zoltán pattintott lövése egyszerű nemességgel kirepült a lyukas hálón, s az eset közvetlen közelében tartózkodó játékvezető nem adta meg a gólt. Itt érdemes megjegyezni, hogy a bírók már-már előre kidolgozottnak tűnő sablon válasszal reagáltak a mérkőzést követően az esetre, mely szerint, ők alaposan leellenőrizték a hálót, így az csak mérkőzés közben szakadhatott el. Ennek ellenére nem csak nem adták meg a hazai gólt, de a téves ítéletről azonnal próbálták elterelni a figyelmet egy vecsési kiállítással. S hiába az azonnali reklamáció, az ellenfél kapusának nyilvánvaló reakciója, miután megnézte a hálót, a bíró nem volt hajlandó kijavítani saját tévedését. Ettől a ponttól kezdve tulajdonképpen teljesen elvesztette a fonalat a két játékvezető. Ment az adok, kapok. A Dabas vért izzadva próbálta tartani előnyét. Az utolsó 30 másodpercnek végül sikerült 1 gólos vendégelőnnyel, s támadással neki lendülni. A Vecsés – nagy nehezen – felismerte, hogy ez az a helyzet, amikor ki kell jönni egészpályás letámadásra, majd a Dabas több, mint 10 másodpercet passzolgatott, amikor a bírók feltették a kezüket passzív játék miatt, s körülbelül 2 másodpercre rá a vendégedző időt kért, de nem a játékosaihoz, hanem a játékvezetőhöz vezetett az első útja. Az időkérés végére ki derült, hogy miért. Hiszen, mikor Molnár József jelezte, hogy passzív játék volt az időkérés előtt, Tarnavölgyi Gregely meghazudtolva önmagát – amelyet a mérkőzés felvétele is bizonyít – letagadta, hogy feltette a kezét, s, hogy passzív játékot jelzett.

Nem volt mit tenni, a Dabas újból elkezdte a passzjátékát, s mindössze 16 másodperc elteltével vették el a labdát a bírók. Ekkor a sípszó után a vendégek játékosa eldobta a labdát a csarnok másik végébe, amiért, bár azonnal piros lapot kapott, a Vecséstől elvettek több mint 2 másodpercet, amelynek a végén igenfontos jelentősége lesz. A Tata elleni szituáció igencsak hasonló volt, amikor is Wieszt Zsolt némi késlekedéssel adta át a labdát az ellenfélnek, ő szintén piros lapot, s egy mérkőzéses eltiltást kapott. De ekkor a Tata kapott plusz 2 másodpercet, így a maradék 1 helyett, 3 másodpercük volt a gólszerzésre, amelyet ki is használtak.

Az óra szerint a Vecsésnek 4 másodperce maradt, de azonnal egyként reklamált a hazai közönség és kispad, hogy a bírók 6 másodperccel a vége előtt fújtak. A versenybíró, mint egy óvodás kisfiú sértődötten zárkózott el a kommunikációtól, s ő maga a bírókkal való konzultáció nélkül eldöntötte, hogy nem kapja meg a 6 másodpercet a Vecsés.
Ez ellen sem volt mit tenni, elindult az utolsó támadás. Dóczi Dávid kapura lőtt, amelyet hárított a dabasi kapus, de a kipattanót Dr. Kiss István összeszedte, s századmásodperceken múlott, hogy a dudaszó előtt érjen be a kapuba a labda, de végül a bírók ezt sem adták meg. S itt látszik, mennyire fontos lett volna az a plusz 2 másodperc. Így újabb egygólos vereség és újabb játékvezetői produkció, amelyhez lassan már hozzászokik a vecsési együttes.
A körülményektől függetlenül bebizonyosodott, hogy senki nem látogathat magabiztosan a Vecsésiekhez, hiszen szívüket, lelküket is kiadják a pályán, ha kell. már cska az a kérdés, hogy mikor lesz az a pont, amikrtól a külső tényezők sem akadályozzák a vecsési törekvéseket?